Negyedik magyar hanami

2012 április 8.

Nagy izgalommal vártam a negyedik magyar hanamit mivel az időjárás előrejelzés szinte naponként változott esősről borúsra majd naposra majd megint esősre. Reggel 8.20-ra értem ki a helyszínre ahol már meglepően sokan voltak. Csak a szerencsén múlott, hogy a szokásos helyet le tudtam foglalni. Még útközben kaptam egy hívást Norbitól Hamamatsuból aki útbaigazítást kért mert motorral akart jönni és nem tudta, hogy pontosan hova is kell menni. Vele most találkoztam először és ő Julcsitól hallotta, hogy lesz egy ilyen összejövetel. Mikor kiértem a parkba először leterítettem egy zöld ponyvát majd kifeszítettem a magyar zászlót két bimbózó ág közé. Mivel a szokásosnál egy kicsit hűvösebb volt a hanamit megelőző napokban a virágok még nem nyíltak ki teljesen de ahogy az idő melegedett a szirmok egyre szélesebbre tágultak. Egészen 10 óráig nem jött senki a mi csoportunkból amikor is Józsi feltünt a láthatáron. A találkozás örömére meg is ittunk egy sört nem felejtve el, hogy az újjáéledő természetnek is adjunk egy kortyot a földre locsolva a frissen bontott nedüből. Nemsokára megérkezett a feleségem a gyerekekkel majd Mikiék is. A feleségem aztán lement a Motoyama állomáshoz, hogy felvegye Kingát, Rent és Julcsit. Később jött egy hívás Erikától, hogy megérkezett az állomáshoz ezért amint visszaért a feleségem lesiettem érte Józsival. Útközben találkoztunk Zsoltékkal akik éppen a mentek a hanamira. Erika mellett még az állomáshoz jött Yuka barátnője és unokaöccse. Mialatt én őket összeszedtem Józsi vett egy nagy bödön KFC csirkét. Közben Yukától is jött egy hívás, hogy ő egy másik helyen vár minket valahol Motoyama és a park között. Már éppen indultunk volna vissza, amikor András hívott és kérdezte, hogy hol találkozhatnánk. Mondtam, hogy jöjjön Motoyamához de közben megkértem Józsit, hogy vigye a helyszínre Erikát, Yuka ismerősét és unokaöccsét valamint szedje össze valahol félúton Yukát is. Józsi nagyon sokat segített nekem a hanami során, ezt külön meg szeretném köszönni. Miután András megérkezett visszasétáltam vele a hanami helyszínére. Akkorra a hanamizók többsége már megérkezett. Az eddig említettek mellett ott voltak még Rolandék, Attila, Tomokoék és Manamiék. Ha jól emlékszem a legkésőbb érkezők voltak Csilláék és Jhon egy koreai srác aki 13 évig élt Magyarországon és így kitűnően beszél magyarul.

Összesen 37-en jöttünk össze és abból 13 magyar. Ebbe a számba a részben vagy teljesen magyar szülőktől származó gyerekeket nem számoltam bele. Tehát a 13-as létszám csak a magyar felnőttekre vonatkozik. A többség Aichiból jött, de jöttek Miéből és Gifuból is, sőt ketten Shizuokából.

Mindenki hozott mindenféle finomságot. Miki fasirtot készített, Julcsi sütit, Kinga alma pálikát hozott, amit életemben először ittam és nagyon ízlett. Yuka Pick szalámikat hozott a cégétől. Sajnos nem emlékszem minden ételre tehát ha valamit kifelejtettem kérek mindenkit, hogy írja meg a "megjegyzés" helyén.

Öt óra tájban döntöttünk úgy, hogy hazamegyünk, pontosabban egy páran eljöttek hozzánk utóbulizni. Az utóbulizók Mikiék, Józsiék, Manamiék, Attila és Julcsi voltak és az utolsó résztvevők olyan 9 körül mentek haza tőlünk.

 Az elmaradhatatlan magyar zászló

A történelmi Magyarország körvonala jól illusztrálja a helyi magyar közösség szülőföldjét

 Hanami 1

 Hanami 2

 Hanami 3

 Hanami 4

 Ha valaki emlékszik a második magyar hanamira ott a gyerekek Zsolt motorján ültek, most Norbién.

 Csoportkép

Naplemente cseresznyefa virággal

Búcsúzkodás

Mindenkit várunk az ötödik hanamira.

Üdv,

Andor